Mindenképpen szakemberhez (szociális munkás, örökbefogadási tanácsadó, pszichológus)
érdemes fordulni, akik a krízis helyzetben fel tudják mérni, hogy valóban csak ez az egy
lehetőség van-e az érkező gyermek sorsának megoldására. Az örökbe adáson kívüli
lehetőségeket is be tudják mutatni, melyeket érdemes megfontolni.
Fontos tudni, hogy ez valóban életre szóló döntés, minden szempontot a legalaposabban
kell végig gondolni! Az örökbeadás után, még nyílt eljárás, és kapcsolattartás esetén sem
tud valós szülő-gyermek kapcsolat megvalósulni! Titkos eljárásban a vérszerinti szülők
semmit nem tudhatnak meg a gyermek további sorsáról, egészen addig, míg a fiatal,
vagy felnőtt leszármazottjuk meg nem keresi őket.
A vérszerinti szülőknek jogukban áll a minden részletre kiterjedő krízistanácsadás/gondozás
igénybevétele után, a legmegfelelőbb és a gyermek érdekét leginkább szolgáló felelősségteljes
döntést meghozni. Amennyiben ez a születendő gyermek megtartása és van ehhez megfelelő
segítség, és körülmények, akkor ebben kell megtámogatni a szülőanyát, szülőapát.
A szülőapák tájékoztatása, bevonása a folyamatba, bizonyos kivételeket leszámítva (pl:
bántalmazás) maximálisan ajánlott!
Hol lehet segítséget kérni? Ilyen helyek az OGYSZ Örökbefogadási Szolgálatai megyénként,
és a civil szervezetek. A civil szervezetek között vannak közvetítéssel foglalkozók, valamint
támogatók (ahol tanácsadás zajlik, ill. pszichés megsegítés).
Titkos eljárás esetében nem lehet tájékoztatni a gyermeke sorsa felől a vérszerinti szülőt.
De az örökbe adó szülő kérheti, hogy a gyerek iratanyagához csatoljanak feljegyzést, amiben
leírják, hogy érdeklődött felőle. Ennek későbbiekben a gyermek származáskutatásánál lesz
jelentősége.
Nyílt eljárásban lehet kérni, hogy küldjenek fényképet és fejlődésével kapcsolatos írásokat a
gyermekről a későbbiekben, esetleg meg lehet állapodni a személyes formában történő
találkozásról.
Érdemes kérni a közvetítő szervezet munkatársait, hogy segítsenek a megállapodás
kidolgozásában, és létrejöttében, hiszen ez aztán hosszú évekre befolyásolja majd azt, hogy
milyen és mennyi információt kaphat a szülőanya/apa (amennyiben a szülőapa is részt vesz az
eljárásban).
A rendszeres, visszatérő személyes találkozást megvalósító családok ma Magyarországon
egyelőre kevesen vannak, de érezhető, hogy egyre többen elgondolkodnak ezen a lehetőségen
is. Érdemes körbejárni, hogy ki mire képes, mennyire nyitott a személyes találkozásokat
illetően.
A mi véleményünk az, hogy mindkét félnek kellően biztonságban kell éreznie magát ahhoz,
hogy egy valamilyen rendszer szerinti (pl.: születésnapok, névnapok, nyári szünidő,
karácsony köré szerveződve) eleinte semleges terepen, rövid időkre (1-2 óra, később akár
hosszabb időtartam) körülhatárolt találkozások létrejöhessenek.
Ha bármely fél úgy érzi, hogy szüksége van támogatásra a találkozók előtt/alatt/után, érdemes
megkeresni egy ezzel foglalkozó szervezetet vagy szakembereket is. Rengeteg kérdés
merülhet fel a találkozásokat illetően, csak pár rövid példa a teljesség igénye nélkül:
Hol, mikor, kik vegyenek részt rajta, milyen témákról beszéljünk, beszélgethetünk, vigyek-e
ajándékot, és ha igen mit adhatok?
Fontos tudni, hogy a jól megszervezett, mindenki számára biztonságos találkozók nagy előnyt
jelenthetnek mindegyik félnek!
A vérszerinti szülő láthatja azt, hogy a gyermek hogy van, figyelemmel kísérheti a
növekedését, fontos információkkal szolgálhat a gyerek egészséges fejlődése érdekében (pl.
egészségügyi kérdésekben).
A gyermek számára egyértelmű lesz a származása, a genetikai kapcsolat megnyugtathatja őt,
hogy kire hasonlít, miket örökölhetett. Tisztába kerülhet a származási családjának,
örökbeadásának történetével. A nyílt kommunikáció támogatja a veszteség feldolgozását,
gátolja a titkok kialakulását.
Az örökbefogadó szülők könnyebben, egyértelműbben tudnak majd beszélgetni a gyermekkel
a származásáról, élettörténetéről. Nem kell aggódniuk, hogy a gyermek titokban, vagy
nélkülük kezdi meg a származás kutatást. Megszerezhetik azokat az információkat, amikre a
gyermeknek szüksége lehet az egészséges fejlődéshez.
Az örökbeadó nem keresheti az örökbeadott gyermekét kivéve, ha nyílt eljárás mentén
kötöttek ezzel kapcsolatban megállapodást.
Titkos eljárás esetén az örökbefogadó adatai nem adhatóak ki.
Nyílt eljárás esetében, ami leginkább újszülöttek örökbefogadásánál jellemző, az
örökbefogadáskor keletkezett írásos megállapodásban rögzítettek szerint lehet kapcsolatot
tartani. Amennyiben ez a megállapodást valamilyen okból nem tarja a vérszerinti szülő vagy
az örökbefogadó, akkor a gyermeket kiközvetítő szervezethez kell érdemes fordulni.
14 éves kortól van lehetőségük a gyerekeknek a származásukat hivatalos úton megismerni. A
gyökerek megismerésének a vágya minden örökbefogadott gyermeknél különböző életkorban
jön el. Vérszerinti szülőként is nehéz egy ilyen találkozás, de legjobb, amit ilyenkor tehet egy
szülő, hogy figyeli az örökbefogadott fiatal tempóját és arra hangolódik rá. Az őszinteség, a
nyitottság mindig segíti a kapcsolódást.
Érdemes előre felkészülni a fiatal kérdéseire, melyek között biztosan megtalálható a
„miért történt ez?” miért döntöttél így? miért nem tudtál/akartál megtartani? gondoltál-e rám?
ki az apám és hol van? vannak testvéreim, és hol vannak?” tartalmú kérdések.
Biztosan erős érzelmeket fog megmozgatni a találkozás, de mindenki máshogy reagál, és más
mértékben tudja kimutatni/megmutatni az érzéseit. Kiszámíthatatlan előre, hogy nyitottan,
zárkózottan, kedvesen, barátságosan, vagy haragosan, neheztelve fordulnak egymáshoz a
felek.
Fontos egymás reakcióit figyelni, türelemmel lenni a másik iránt. Lehet jelezni, ha valami túl
sok, elárasztó (érzelmekben, információkban). Lényeges az éppen felmerülő saját érzésekről
nyíltan beszélni.
